Előny, vagy hátrány? II.rész

Mai témánk a "váratlan előny" helyzete lesz. Képzeld el, hogy egy nálad sokkal jobb játékos ellen játszol, de ő valamiért nagyon rosszul dob, vagy éppen életed legjobb formáját játszva elé tudsz kerülni. Sokszor ilyen esetben valami nagyon meglepő történik: A gyengébb játékos, aki éppen vezet, elkezd idegessé válni, és gyakran elügyetlenkedi a meccset.

Ami ilyenkor történik, a következő: Mindenki úgy áll oda egy meccshez, hogy valamilyen elképzelése van annak lefolyásáról. Ez rendben is van, fontos hogy elképzelésünk legyen mi fog történni a következő percekben. Ha valaki egy erősebb játékos ellen játszik, nagy küzdelemre számít, és ez általában be is jön. De néha könnyebb a dolgod mint vártad, ettől a helyzettől meglepődsz, és ha meglepődsz, elkezdesz gondolkodni: "Wow, mi történik! Én vezetek! Esélyem van! MOST KELL MEGCSINÁLNOM!" És ekkor már "Most vagy soha" hangulatban vagy, és ezek a gondolataid helyeznek nyomás alá. Ha pedig nyomás alatt vagy, nemsokára jön (az előző fejezetben tárgyalt) 'lámpaláz' is. Mindannyian tudjuk, mennyire rossz érzés ez, és normálisan tudomásul is vesszük, hogy izgulunk. És ez a "váratlan előny" bonyolult következménye: annyira örülsz, és meg vagy lepődve mert az élre kerültél, hogy észre sem veszed az izgalmad fogozódását. És pontosan ez az ok, amiért annyi játékos ilyenkor hibázik.

A megoldás a következő: számíts a váratlanra. Meccs előtt mindig emlékeztesd magad arra, hogy könnyebb is lehet, mint azt gondolnád. Én ezt örökre megjegyeztem magamnak. A World Masters-en játszottam Londonban, és John Lowe-val kerültem össze. A helyzet teljesen tiszta volt számomra - szét fog szedni. Ám történetesen az történt, hogy John vacakul játszott, úgy értem tökéletesen vacakul; 45-ök, 41-ek, és így tovább. És máris ott álltam 200 pont előnnyel az első legben! 9 (kilenc!) nyilam volt a duplára ebben a legben, és mégsem tudtam befejezni. Szükségtelen mondanom, mennyire összezavarodtam, és ezek után John simán nyert 2-0 2-0 arányban. Ha már akkor ismertem volna ezt a jelenséget... ez volt az egyik olyan szituáció, amikor elkezdtem azon gondolkoni, mennyire fontos a mentális felkészülés ebben a játékban (ehh!).

Különösen a gyakorlatlan játékosokat zavarja meg az ilyen helyzet. Általában jobban játszanak hátrányból, mint amikor vezetnek, csupán azért, mert általában hátul vannak, és megszokták. Nézd csak meg az ifjú tehetségeket a tornákon - biztos vagyok benne, hogy ugyanezt fogod tapasztalni. És végezetül emlékezz erre: Ne foglalkozz az ellenfél nevével. Én már tudom, hogy John Lowe is játszik néha úgy, mint egy Gipsz Jakab...

 ©Karlheinz Zöchling, Vienna, July 21, 1996
www.dartbase.com