A 'lámpaláz'

A dartjátékosok gyakran panaszkodnak arra, hogy döntő pillanatokban túl feszültek, idegesek és így képtelenek nyerni, megtenni amit kell, vagy esetleg egy remek lehetőséget szalasztanak el a visszavágásra. Ismerjük a helyzetet: a döntő legben a remek D 16-ra dobhatunk, három nyíl a kezünkben, de tudjuk, hogy ha kihagyjuk, buktuk a meccset. Érezzük, ahogy elönt az ideg; remegni kezd a kéz, a térd olyanná válik, mint az olvadó vaj a napon és imádkozni kezdünk - de őrangyalunk éppen szabadnapos, és hibázunk. Az ellenfél pedig kaján vigyorral odaáll és kiszúrja két nyíllal a 60-at.
Utána töprengünk, hogy mi a fene történt velünk. "Ha vezettem volna két leggel, tuti hogy csukott szemmel is megcsinálom. Az idegesség, a feszültség az oka." És így is van, mert gondolkodsz játék közben.
Ha úgy állunk oda, hogy azt mondogatjuk magunkban: "meg kell csinálnom, különben veszítek", veszíteni is fogunk. Ilyen egyszerű és egyben ilyen nehéz is: Ne gondoljunk a győzelemre, vagy a vereségre. Gondoljunk egyszerűen a játékra. Amikor ilyen fontos pillanat jön el egy meccsen, én egyszerűen azt mondom magamnak: "Csak játssz!" Egy pillanatra se gondoljunk arra, hogy veszíthetünk. Felejtsük el ezt a szót. Nincs is szükségünk rá, amikor dartsozunk, hiszen a győzelemért játszunk. Tanuljuk meg irányítani a gondolatainkat. Ha meccs közben mégis ilyen "negatív" gondolataink támadnának, álljunk meg egy percre és fújjunk egyet. Vegyünk mély levegőt, koncentráljuk, majd álljunk oda a dobóvonalhoz, egyetlen mondatot mormolva: "Csak játssz!" A legtöbb helyzetben ez is elég.
Vannak azonban szituációk, amikor mindez kevés. A kéz még mindig remeg és továbbra sem tudunk a táblára összpontosítani. Ezekre a nehéz pillanatokra van egy egyszerű lazító gyakorlat, ami csak egy kevés gyakorlást igényel. A neve: "Nyugodt Sziget".
Tíz percre kapcsoljuk ki az agyunkat. Tegyük ezt, amilyen gyakran csak lehet. A legjobb, ha naponta relaxálunk egy kicsit, de egy héten legalább egyszer végezzük el. Üljünk le és lazuljunk el. Egyik kezünket nyomjuk a másik kezünk hüvelykujjához. Gondoljunk egy nyugodt, kellemes helyre. Lehet akár egy trópusi sziget, ahol fekszünk a napon, vagy a fotelünk a nappaliban, vagy bármi más, ami megnyugtat. Ez lesz a mi kis szigetünk. Semmi mást nem kell tennünk, mint erre a helyre gondolni öt-tíz percig és tartani a hüvelykujjunkat a megadottak szerint. Ha rendszeresen végezzük a gyakorlatot, a későbbi feszült helyzetekben - kézremegés, "kézakadás" egy meccsen -, már csak a hüvelykujjunkat kell megnyomnunk és a feszültség elillan. Próbáljuk csak ki!

 ©Karlheinz Zöchling, Vienna, June 27, 1996
www.dartbase.com